Debrecenben és környékén kevés textil alapon megőrződött, hagyományokon alapuló hímzést ismerünk. Annál gazdagabb a bőr- és posztó alapú viseleteken fennmaradt díszítmények köre, melyek a térségre jellemző, sajátos mintakincset hoztak létre.
Mind a szűcs, mind a szűrös mesterség Debrecenben a legkorábban létrejött céhes mesterségek közé tartozott, debreceni műhelyeik az ország legjelentősebb központjaihoz tartoztak.
A szűcsök a XIX. század első évtizedeiben kezdték készíteni a debreceni női kisbundákat, melyeknek alapvetően három típusával találkozhatunk, az egyszínű zöld selyemmel hímzett debreceni, a többszínű selyemhímzésű hajdúsági (Hajdúböszörmény, Hajdúdorog), és az egész Tiszántúlon elterjedt, un. kunsági típusú, fekete hímzésű kisbunda hímzésekkel.
A debreceni kisbundák hímzés díszítménye motívumrendszerében, és mintaszerkesztésében egy archaikusabb hímzéstípust képvisel. A növényi ornamensekből építkező, virágtőben összerendezett minták szimmetrikus elrendezésűek, díszítőmotívumaiban pedig igen korai, reneszánsz elemeket őriznek. A hímzés egyes elemei szoros rokonságot mutatnak a szűrhímzés díszítésével, a hosszasan elnyújtott, lantformájú tulipánok, kunkorgók, makkok, pávaszemek mind fellelhetők a szűrhímzésben is. A mintákat ritka lapos öltéssel, sodrott zöld selyemfonállal varrják ki úgy, hogy a díszítmények egy különleges, szálkás minta hatását keltik. Az egyszínű zöld díszítményt a motívumok közepébe helyezett piros, vagy bordó árnyalatú pettyek élénkítik.
Ez a díszítmény ilyen formában csak a debreceni kisbundákról ismeretes, ezáltal egyedi díszítménynek tekinthető. Fennmaradásában és továbbéltetésében debreceni hímző asszonyoknak van elévülhetetlen érdeme. A Déri Múzeumban őrzött eredeti darabok tanulmányozásával és a megjelent szakirodalmak segítségével alaposan megismerték a debreceni kisbunda jellegzetességeit, s ezekből kiindulva, ezek alapján készítik el lakástextíliákra és viseletekre tervezett mintáikat.
Forrás: Hajdú-Bihar Megyei Értéktár