A kisfilm egy mára már szinte kihalt, ám egykor a vizes területeken minden napos tevékenységnek számító munkát mutat be, a gyékény feldolgozását.
A film a Tisza és a Maros találkozásánál található Tápé település évszázados gyékényszövő hagyományait elevenítit fel a begyűjtéstől a feldolgozásig, ezzel állítva emléket az egykori gyékényeseknek, akik ezt a nehéz, fáradságos munkát végezték.
Megismerhetjük a gyűjtés, szárítás, tisztítás munkamenetét, majd idős emberek, akik még járatosak ebben a tevékenységben, bemutatják a szövés,-vagy ahogy a településen mondták- szüvés lépéseit.
A hagyományos tevékenységet felelevenítő filmkockák után a gyékényszövés tovább éltetésére tett erőfeszítést ismerhetjük meg. Az 1999-ben alakult gyékényes műhelyben hat idős asszony, köztük Kiss Lászlóné a Népművészet Mestere tizenkét lelkes fiatalnak kezdte el átadni tudását. A helyi művelődési házban nyílt lehetőségük, hogy a különböző szövéstechnikákat maguk is végezzék és azt bemutassák az érdeklődőknek.
Tudták-e, hogy a négykezest nem csak zongorán lehet gyakorolni, hanem a gyékényszövőszéken is? Ez a „bolondos” szövéstechnika, melyen kívül még más, a gyékényhez kötődő szokást, mondást is felelevenít a kisfilm.